A Sky Gardenben az a feladatunk, hogy minden fát vízzé alakítsunk át. Ne kérdezzétek miért. (Talán a körforgás miatt.) A játék nehézsége abban rejlik, hogy egy kifejlett fa nem kerülhet víz alá, csak kattintásra, ellenben a facsemetéket először érintenie kell a víznek, hogy felnőhessenek. A játékban szerepel még jég és láva is. A jéggel nem nagyon kell foglalkozni, csak úgy működik mint egy gát. A lávával már más a helyzet, mert az minden fa eltüntetése után növekszik, de nem érheti el a növényeinket.
   A Sky Gardent főleg az próbálja ki, aki egy nyugis, helyenként nehéz logikai játékra vágyik. Ebből a játékból hiányzik valami, ami megfogná az embert. Jól eljátszottam vele meg minden, de 2 hét múlva már emlékezni sem fogok rá. Egyébként a zene sem és grafika sem korszak alkotó, de igényesek.

   A Stardrops egyszerű játék, mégis ha valaki vevő rá, akkor viszonylag sok időt fog eltölteni vele. A játék alaptörténete szerint a főszereplő kisfiúnak elszakad a kedvenc plüss mackója és elhatározza, hogy vesz egy másikat, még ha az egész Földet is kell bejárnia. Sőt, ha kell még a csillagokat is lehozza az égről. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy körbe-körbe sétálunk a Földön és gyémántokat, csillagokat gyűjtünk, hogy összejöjjön a 2500-as vétel ára a macinak. Természetesen a gyűjtött gyémántokat előbb fejlesztésekre is elkölthetjük.
   Azt kell mondanom, hogy nagyon aranyos játék, aranyos zenével, grafikával és számomra érthetetlen hangeffektekkel. Most komolyan a Super Marioból kellett hangeffekteket kölcsönözni?

   Nem is volt olyan rég, hogy a Decision első részét ajánlottam nektek. És most megérkezett a második rész is, amiben szintén (főleg) zombik ellen kell harcolni és közben feladatokat kell teljesíteni. Az az igazság, hogy nem sok értelme lenne új leírást, elemzést írnom, mert a menün kívül semmi lényegi nem változott a játékban. Csak új, nagyobb pályák és új ellenségek került a játékba.

   A Fruitsban minden gyümölcsöt meg kell semmisítenünk, de sajnos nem ehetjük meg őket, hanem legtöbbször csak egymásnak kell ütköztetni őket vagy valami hegyesnek lökni őket. A helyzetet csapóajtók, lufik, terelő elemek nehezítik.
   A játék a közepétől meglepően komplexé válik. Jó, ez talán túlzó, de kb a 12-13. pályától néha ugrálni, "robbantani", törni kell a megfelelő sorrendben, időben. A látványvilág és a zene sem rossz, de nem is kiemelkedő.

   Az Energy Invaders egy érdekes játék, mert több játékra is hasonlít, még is mindegyiktől eltér egy kicsit. A története a szokásos: ellenséges invázió ellen kell védekeznünk és közben területeket hódítunk meg. A főbázisunk energiát termel és ezt az energiát felhasználhatjuk emberek (fel)vételére, tornyok építésére és fejlesztésekre. Ha már megemlítettem a fejlesztéseket, akkor elmondom, hogy 2 csoportra lehet őket osztani. Az első csoport az állandó fejlesztések, ezeket a pályaválasztó menüből lehet elérni és ha itt kifejlesztünk valamit, akkor azt nem kell többet. Értelem szerűen a második csoport a nem állandó fejlesztések, ezeket harc közben (zöld nyíl) lehet aktiválni, és a következő harcnál újra ki kell őket fejleszteni.
  A játék tényleg nem rossz, sőt egész élvezetes, de nekem valami hiányzik belőle. Talán az a baj, hogy nekem nem tetszenek a nem állandó fejlesztések, mert ezzel a játék változatosságát ölik meg. Hiszen hiába van a játékban "rengeteg" egység, amikor én mindig csak 1-2 kifejlesztéséig jutok el