A War Cry a sötét középkorba kalauzol el minket. Ahogy azt mindenki olvashatta, tanulhatta történelem órán, abban az időben harcoltak egymással az emberek és a goblinok. (Vagy rosszul emlékszem?) Mi ebben a harcban a toborzótiszt szerepét tölthetjük be, vagyis pénzért vehetünk katonákat. A "zsold" megkeresésére felfogadhatunk aranybányász anyókákat. Az aranyból fejleszthetünk is mindenfélét, pl.: gyógyító varázslatot, üstökös varázslatot, új egységeket stb.
   "A War Cry az egyik legjobb játék, amit mostanában ajánlottam nektek." Ezzel akartam kezdeni a mai bejegyzést, de aztán több problémával is találkoztam. A legfőbb probléma egy pofátlan csalás a gép részéről. Már az elején gyanús volt nekem az, hogy szabályos, sűrű ütemben jönnek az ellenfél katonái felém, de először arra gondoltam, hogy biztos a bányászok is ilyen ütemben fordulnak. Akkor lett igazán furcsa a dolog, amikor már az ellenség kapujánál voltam, a bányászokat folyamatosan megöltem és mégis jött, jött az ellenség. A játék másik nagy hibája, hogy szinte semmit nem kell csinálni. Volt olyan pálya, ahol elindítottam 20 íjászt, elmentem kb. 30 percre, és amikor vissza értem a géphez már/még az ellenség táborát ostromolták és pár perc után már nyertem is. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi probléma "mérséklődik" a 7. pálya környékén, onnantól már 80 íjász is kelhet. Egyébként a grafikája szép és története is van a játéknak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.