A Firebugban az a feladatunk, hogy a pálya adott pontjáról eljussunk az "END" tábláig egy lángoló bogárral. Az az érdekessége a játéknak, hogy a pályák fémkockákból és fakockákból épülnek fel. Ha a bogár hozzáér a fakockákhoz, akkor azok először meggyulladnak és később leesnek a vízbe. A pályákon lehetőségünk van babokat gyűjteni, ha az adott pályán az összeset összegyűjtöttük, akkor kapunk egy aranybabot. Az aranybabokért pedig skineket vehetünk a menüben. Vannak még a pályákon mindenféle lények, akiknek nincs egyértelmű szerepük. Néha a segítségünkre vannak, néha nem.
   Bevallom, hogy én csak most, a második rész miatt találkoztam a Firebug játékokkal. Talán csak a kedvem miatt, de engem nem fogott meg a játék. Hiába kapta meg a Firebug 2 a kettes számot inkább csak egy level pack az első Firbughoz. A készítők semmit nem változtattak csak a zenét. Mivel nem változtattak semmit, az elsőben és most a másodikban is eléggé nehézkes az ugrás. Ez azért nagy baj, mert nagy szerepe van a játékban, és sokszor emiatt 3-4-szer is újra kellett indítani egy pályát.

A poszt végén szeretném bejelenteni, hogy a blog 3 napos szünetet tart, tehát új bejegyzés csak kedden lesz.

   Mára a Wake up the Box 4. részét ajánlom figyelmetekbe. A készítők változtattak a játékon. Már nem a megadott faelemeket kell úgy összekapcsolni, hogy a doboz felébredjen, hanem saját magunknak kell megrajzolnunk a szükséges elemeket.
   Ezeket a rajzos játékokat én több okból sem szeretem. Először is, a pályák nagy részének üresnek kell maradni, mert a rajzoláshoz kell a hely. A második problémám hogy ezek a játékok eléggé egyhangúak, egész egyszerűen azért, mert az emberek többsége nem Picasso, tehát az egyszerű alakzatokon kívül mást nem tud rajzolni. Emiatt a két ok miatt, minden kimaradt, amit az előzőben szerettem. Nincsenek jópofa helyszínek, ötletes megoldások. Abszolút középszerű játék lett így.

   A Werebox 2-ről azt gondolhatja az ember első pillantásra, hogy egy ezerszer látott játék. A ami talán igaz is, de még se. Valóban találhatunk az interneten legalább 1000 olyan játékot, amiben az egyik fajta játékossal ki kell lökni a képernyőről a másik fajta játékost, de ezzel tisztában vannak a készítők. Sőt annyira tisztában vannak ezzel a ténnyel, hogy ki is figurázzák és ez teszi különlegessé ezt a játékot. Aki tud egy kicsit angolul, annak ez a játék -a videóbejátszásokkal együtt- feldobja majd a napját. Kell ennél több?

   A mai játék egy kis fiúról szól. Ennek a fiúnak van egy húga, aki éppen a városban van. Ez a kis lány egy cica kergetése közben be téved egy sötét sikátorba, ahol 3 rossz fiú ki akarja rabolni. A lány félelmében nem a rendőrséget hívja, nem, hanem a testvérét. Természetesen a testvére sem a rendőrséget hívja, hanem felpattan a triciklijére és elmegy megmenteni a kishúgát. Az út azonban tele van akadályokkal és az elején még az erejéből sem futja erre a hosszú útra. Csak sok-sok fejlesztés után juthatunk el oda, hogy segíteni tudunk majd a kis lányon.
   Végül is nem olyan rossz játék. Minden benne van, ami egy ilyen játékhoz kell, a grafikája is szép, a hangeffektek is jók. Egyedül csak a zenét némítottam kb. 2 perc után és énn untam is a játékot , mert nehéz az előre jutás és a különböző szakaszok sem túl változatosak.

   Elkezdtem játszani a Rune Raiders-szel és egyszer csak azt vettem észre, hogy eltelt a délelőtt. Számomra felüdülés volt olyan körökre osztott stratégiai játékkal játszani, ami nem towerdefense vagy más defense játék. A mai játékban a pálya elejéről el kell jutnunk a pálya végére. Egyszerűnek hangzik? Nem az. A játéktér kockákra van osztva és ezeken a kockákon helyezhetjük el a (maximum 6) zsoldososainkat. Ott kezdődnek a problémák, hogy az ellenfeleink is lerakhatnak katonákat, de ők nem csak 6-ot. Legtöbbször nehéz végig jutni a pályákon, de nem lehetetlen. Zsoldosainkat kétféleképpen is fejleszthetjük. Van, amikor egy ellenség halálakor kapunk egy kőnyilat, amit bármelyik (éppen küzdő) zsoldosunknál felhasználhatjuk. Ha viszont nem kapunk ilyen nyilat vagy nem eleget, akkor pénzért a menüben is megvásárolhatjuk embereink fejlődését.