A Cat Around The Worldben egy macska úgy dönt, hogy gasztronómiai körutazást tesz a Föld körül. Sajnos a készítők kreativitása elfogyott a történet kitalálása után. A háttérképeken, a macskához eljuttatandó ételeken (és néha a zenéken) kívül semmi más nem utal az aktuális országra. Persze tudom, hogy nagy munka lett volna más-más textúrát, alakot adni a köveknek, deszkáknak, jégtömböknek országonként, de sokat dobtak volna a játékélményen ezek a dolgok. Ami az igazán nagy baj, hogy a játék, még úgy is csak közepes nehézségű, hogy ha minden pályán a 3 csillagra hajtunk.

   A Nuclear Outrun hasonló az Earn to Die-hoz. Na jó csak annyiban hasonlít a korábbi játékhoz, hogy a távoli célhoz vezető út zombikkal van kikövezve és fegyverekkel kell utat vágnunk a kocsink előtt. A mai játékban az idővel vagyis inkább egy atombombával futunk versenyt. A fejlesztési lehetőségek kicsit korlátozottabbak, mert csak 3 nagy, összefoglaló kategória (jármű, általános, harc) közül választhatunk és a fegyvereket is automatikusan kapjuk (majdnem mindegyik) szintlépéskor. Érdekessége a játéknak, hogy összesen csak 20 alkalommal próbálkozhatunk elérni a hidat.
   Amikor elkezdtem ezzel a játékkal játszani azt mondtam: "Nem, ezt nem rakom fel a blogomra.", aztán amikor elértem kb a feléig, akkor azt mondtam: "Nem is olyan rossz, de nem lesz belőle bejegyzés.". Akkor döntöttem el, hogy mégis felrakom ide, amikor már rég elértem a célt és csak azért mentem, hogy az összes fegyvert feloldjam.

   A tegnapi kicsit szárazabb játék után, mára egy igazán könnyed, szórakoztató, vámpíros játékot ajánlok nektek. A vámpírok valamiért elveszítették átváltozási képességüket és ezért egy ágyúból kilőve közelítik meg áldozataikat.
A Vampire Cannon egy teljesen átlagos, könnyű, de (programozói) hibáktól mentes "ágyús" játék.

   A Glow Webben gráfokhoz hasonlító hálók játsszák a főszerepet. A csúcsokat (koncentrikus kék körök) úgy kell a pályán pakolgatnunk, hogy az élek (kék vonalak) érintsék az összes szürke-kék pontot, de a piros kerekeket ne.
   Az biztos, hogy ebben a játékban nincs körítés a "száraz" logikai játékhoz, de én úgy gondolom, hogy az ilyen játékoknál tehet az ember engedményeket. Ebben a konkrét játékban a történet helyett például 50 igényes és jól szerkesztett pályát kapunk.

   A Pretentious Game nagyon hasonlít a This is the Only Level játékokra. Igaz, hogy a mai játékban mindig változik egy kicsit a pálya, de ugyan úgy, ahogy a másik játékban, úgy itt sem mindig csak a sima ugrálás/sétálás vezet eredményre. További hasonló elem a két játékban, hogy a játékképernyőn rövid, segítő üzeneteket olvashatunk. Ahogy láthatjátok a játék nem a legpompásabb grafikával rendelkezik, de talán nem is az a játék leghangsúlyosabb része.