A Cube Mayhemben egy kockát kell terelgetnünk a starttól a célig. A terelgetéshez több pályaelem is rendelkezésünkre áll. A legtöbbször a irányváltoztató, forgató, szállítószalag, teleportáló elemeket kell használnunk. Kicsi segítségként, jó ha tudjátok, hogy néhány pályán 1-2 elem felesleges.
   Ha rám hallgattok, akkor nem kezdtek neki fáradtan a Cube Mayhemnek, mert még azoknak is fel kell kötnie a gatyáját, akik kipihentek és szeretik az ilyen játékokat. A készítőket dicséret illeti, mert a munkás, nehéz pályák után, mindig 1-2 könnyebben megoldható pályát raktak a játékban. Többször is ennek a struktúrának köszönhetően játszottam tovább a játékkal.

   A mai játékra nyugodtan írhatom, hogy hiánypótló játék. Hasonló, jó minőségű (nem multiplayer) játékkal talán már több éve nem találkoztam az interneten. Az Aarghban el kell süllyesztenünk az ellenséges hajót, le kell rombolni az ellenséges erődöt vagy csak simán meg kell ölnünk az ellenségünket. Ellenfeleink egyre erősebbek lesznek a játék előre haladtával, de nem kell félni, mert mi is korszerűsíthetjük hajónkat, ágyúinkat.

    Az Utopian Mining hasonlóval már találkozhattatok az interneten. Valamilyen járművel -jelen esetben egy robottal- kell a földben érceket bányásznunk. Az a különbség a többi játékhoz képest, hogy míg azokban a legfőbb cél a gépezetünk/járművünk fejlesztése vagy épületek vétele, addig a mai játékban feladatokat kell teljesítenünk. Természetesen szükséges a robotunkat fejleszteni is, hogy elvégezhessük a munkáinkat. A megbízóink pedig tőlünk kérnek segítséget az épületeik felépítéséhez elengedhetetlen nyersanyagok beszerzéséhez. A játékban 2 zavaró dolog van: Az első az, hogy nem kapcsolhatjuk ki a zenét. A második pedig, hogy néha nehézkes az irányítás.

    Néha már csak az is felér egy katasztrófával, ha átjönnek a szomszédok látogatóba, de a mai főhősünket még nagyobb kellemetlenség éri. A szomszédai nem szokványos szomszédok, ugyanis egy meteor becsapódása következtében zombivá váltak és most rá pályáznak. Főszereplőnk úgy dönt, hogy akkor MOST keres új szomszédokat.
   A blog írása közben megtanultam, hogy az internetes játékok nem mindig következetesek, logikusak, de azt valaki igazán megmagyarázhatná, hogy hogyan tud a fickó (akit irányítunk) kilőni a fejéből/szeméből egy elektromos halálsugarat? A másik probléma, ami lehet, hogy csak nekem probléma, hogy a pályák nem teljesen lineárisak. Engem egy kicsit idegesít az olyan játék, amiben 10 percet kell sétálni, hogy ráleljek egy kulcsra és utána 10 percet vissza az (szinte) üres pályán ahhoz az ajtóhoz, amibe jó a kulcs.

   A mai ügyességi játékban a pályákon található építmények ledöntésével kell a gonosz tojásokat összetörni. A Disaster Will Strike nem újítja meg ezt a játékkategóriát, de mégis egy kicsit kilóg (pozitív irányba) belőle. A legtöbb hasonló játékban valamiből kilőtt lövedékkel kell lerombolnunk az épületeket és megölnünk az ellenségeinket, de ma természeti csapásokkal kell ugyanezeket a feladatokat elvégeznünk.