Az interneten nagyon ritkák a vonatos játékok, ezért a Railway Valley Mission igazi ínyencségnek számít. Ebben a játékban a váltókezelők felelősségteljes munkáját próbálhatjuk ki. Úgy kell kapcsolgatnunk a váltókat, hogy például a kék vonat a kék állomásra menjen. Továbbá arra is kell figyelnünk, hogy ne ütközzenek a vonatok és a sínek se legyen keresztben a mozdonyok előtt.
   Ez a játék sem a gyönyörű grafikájáról lesz emlékezetes és a zenéje, hangeffektjei sem a legkiválóbbak, de mégis van benne valami, ami elnyerte a tetszésemet

   Mostanában több olyan játékot is ajánlottam nektek, amikben a grafika volt a húzóerő és nem az ötletesség, eredetiség. A Photon Baby-ben ez pont fordítva van.
   A történet szerint mi egy feltalálót irányíthatunk, akitől a vámpírok elrabolták a gyerekét és a prizmáját(?). Az a feladatunk, hogy minden pályán lelőjük a vámpírokat. Ez egyszerű feladatnak hangzik, de nem mindig az, mert olyan színű lövedékkel kell lelőnünk őket, amilyen színű a pólójuk, hajuk, nyelvük stb.. A sima, szürke lövedékünket úgy színezhetjük meg, hogy a színes faldarabokra, tükrökre pattintjuk lőjük őket. A 13. pályától bejön a színkeverés is a játékba. Segítségként egy rövid ideig irányíthatjuk is a lövedéket a space gomb nyomva tartásakor. A vámpírokon kívül szerepelnek még a játékban repkedő koponyák, pókok stb., ezeket nem lehet megölni, de ők megölhetnek minket.
  Ahogy már írtam is, a grafika nem a legszebb, de azért elviselhető, akár hosszútávon is. Én a készítők helyében, hagytam volna 5 pályát az "ismerkedésre" és a 6-on már be is vezettem volna a színkeverést, mert a 13. pályáig egy kicsit könnyű a játék, de onnantól már van olyan pálya, amivel meg kell szenvedni.

   A ClickPLAY Quickfire 1-ben a főszerepeket a logika, a memória és a megfigyelőképesség játssza. A mellékszerepeket pedig az ügyesség és a gyorsaság kapta. A ClickPLAY Quickfire 1 mini játékok gyűjteménye, vannak a játékban visszatérő, nehezedő feladatok (pl.: különbség kereső) és vannak egyedibb feladványok (pl.: Unscrabble, puzzel játék).
   Kedvelem az ilyen játékokat. Rövidek, pörgősek, néhány elemük ötletes, de én hiányolom az alapkoncepciót. Nem tudom lehet, hogy sok munkába került volna keretet, alapsztorit készíteni a játékhoz, de szerintem sokat dobna az élményen. Például olyan megoldásra gondolok, mint az Adventures of Red.
 

   A Cover Orange játékokban az a feladatunk, hogy a gyümölcsöket megvédjük a halálos esőtől. A védelemhez felhasználhatunk kerekeket, ládákat, háromszögeket, bombákat stb.
   A mai játék készítői már a sokadik bőrt húzzák le a Cover Orange-ról. Valamikor régen a második részhez készítettek egy pályaszerkesztő programot, amiben bárki csinálhat pályákat és bárki be is küldheti azokat. A beküldött pályákból a készítők már a 3. játékot rakták össze, ez lényegében azt jelenti, hogy 4 játék óta csak a pályák újak, szinte minden más ugyanaz és az utolsó 3 részben a játékosok végezték az érdemi munkát. Arról még nem is beszéltem, hogy már az első két rész között is csak a felfrissített grafika volt a különbség. Persze, ha ezeket elfelejtjük, akkor egy egyszerű, jó, helyenként nehéz játékot kapunk, amivel mindenki szívesen fog játszani. Én nem tudtam elfelejteni, mert ez egy kicsit olyan, mintha egy jó zenekarnak lenne két rendes és 3 best of albuma.

A linkek:
1) Cover Orange

2) Cover Orange 2
(Cover Orange Editor)

3) Cover Orange 2 Players Pack

4) Cover Orange 2 Players Pack 2

5) Cover Orange 2 Players Pack 3

   A War Cry a sötét középkorba kalauzol el minket. Ahogy azt mindenki olvashatta, tanulhatta történelem órán, abban az időben harcoltak egymással az emberek és a goblinok. (Vagy rosszul emlékszem?) Mi ebben a harcban a toborzótiszt szerepét tölthetjük be, vagyis pénzért vehetünk katonákat. A "zsold" megkeresésére felfogadhatunk aranybányász anyókákat. Az aranyból fejleszthetünk is mindenfélét, pl.: gyógyító varázslatot, üstökös varázslatot, új egységeket stb.
   "A War Cry az egyik legjobb játék, amit mostanában ajánlottam nektek." Ezzel akartam kezdeni a mai bejegyzést, de aztán több problémával is találkoztam. A legfőbb probléma egy pofátlan csalás a gép részéről. Már az elején gyanús volt nekem az, hogy szabályos, sűrű ütemben jönnek az ellenfél katonái felém, de először arra gondoltam, hogy biztos a bányászok is ilyen ütemben fordulnak. Akkor lett igazán furcsa a dolog, amikor már az ellenség kapujánál voltam, a bányászokat folyamatosan megöltem és mégis jött, jött az ellenség. A játék másik nagy hibája, hogy szinte semmit nem kell csinálni. Volt olyan pálya, ahol elindítottam 20 íjászt, elmentem kb. 30 percre, és amikor vissza értem a géphez már/még az ellenség táborát ostromolták és pár perc után már nyertem is. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi probléma "mérséklődik" a 7. pálya környékén, onnantól már 80 íjász is kelhet. Egyébként a grafikája szép és története is van a játéknak.